2010. november 28., vasárnap

Advent első vsárnapja



Havat terel a szél az erdőn,
mint pehely-nyájat pásztora.
S néhány fenyő már érzi sejtőn,
miként lesz áldott-fényű fa,
és hallgatózik. Szűz utakra
feszül sok ága, tűhegye-
szelet fog- készül, nő magasba,
az egyetlen szent éj fele.
(Rainer Maria Rilke: Advent)






2010. november 27., szombat

Sarokban

Megmutatom lakásunk egy kis sötét sarkát, amit sajnos fotózni sem nagyon tudok.
Szeretem a kerámiákat, agyagszobrokat. Ebben a sarokban kis sarokpolcon kedvenc agyagtárgyaim laknak.


Középen az 1 méteres kis torony nemcsak dísz, hanem lámpa is egyben. Nagy világítást nem ad, sejtelmes fény szűrődik ki az ablakain.

A torony tetejét 4 fura alak ül, egy mosómaci, 2 madárszerű lény s a csúcsán egy kígyó.

A torony tövében Bálint Zsombor szobrászművész 2 szobrocskája látható, a ladikos fiú

és a gitáros kis bohócsipkás.


Bálint Zsombor emberszobrocskáit nagyon kedvelem, még egy párat nagyon szeretnék majd idővel.

2010. november 19., péntek

Nagymama órája

Ez a szép óra még Nagymamámé volt. Sok mindent látott és hallott. A háborúban anyagba csavarva eldugva vészelte át a nehéz időket. Kissé megkopott már, Nagymamám rituálisan húzta fel mindig a kis kulcsával és fél óránként-óránként kongatással jelezte az időt. Mostmár drága Keresztszüleim őrzik, felújíttatták és az ő lakásukat díszíti. De akárki őrizheti is, nekem mindig csak Nagymamám órája marad....






Ódon, ónémet, cifra óra
áll a szekrényünk tetején,
szálló korok bölcs bámulója
közönyösen tekint felém.
Aranycirádás, pici tükrén
még mosolyog a rég letűnt fény,
de már nem úgy, mint hajdanán,
mert ő ütötte el az éjfélt,
mikor meghalt a szépanyám,
fehér, mosolygó szépanyám.
Már nem vakít ragyogva többet
a sápadt alt-Wien-porcelán,
parókás, farsangos időknek
parfümjét leheli reám.
Nehéz, tömjénes, cukros illat,
a lelkemig fáj, szívemig hat,
s a múltat visszaálmodom,
hogy ez aranyló óra mellett
az apám játszott egykoron,
apám nevetgélt egykoron.
Ha künn az alkony álmokat hív,
cseng-bong a titkos, méla hang,
és babonásan átmorajlik
a dallamos üvegharang.
A zúgó ércgyűrűn fölébred
valami szunnyadó kisértet,
s szellem-szaván dalol, dalol,
mint hogyha egy halk, bánatos hang
beszélne a sírok alól,
felelne a sírok alól.
A régi óra egyre jár csak,
mint egy tipegő nénike,
köröttem árnyak, éji árnyak,
szemem könny és köd lepi be,
mert félve sejtem, érzem-érzem,
hogy elsápadnak majd egy éjen
az apró arany-angyalok,
s ez óra veri el az éjfélt,
ha majd egy éjjel meghalok,
ha egyszer én is meghalok.
Kosztolányi Dezső

2010. november 10., szerda

Fakalitka

A munkahelyemtől hazafelé a Boróka Otthonboltnál vezet el az utam. Pénteken korábban végzek, ilyenkor sosem hagyom ki, hogy Gabihoz be ne nézzek. Aki budapesti, vagy Budapesten jár és a XI. kerületben jár, ne hagyja ki a Szabolcska M.utcában ezt a kedves boltot.

Egyébként internetes áruházuk is beindult

A múlt héten mikor beléptem, az eladópultnál Gabi mellett vettem észre egy fakalitkát rendkívül kedvező áron. Azonnal beleszerettem és hazahoztam. Mivel madarat nem tartok, egyenlőre még nem találtam meg a lakóját. Valószínűleg csüngő növény fog belekerülni.

Ugye milyen kedves?