2010. december 31., péntek

Sylvester estéjén



Sylvester estéjén.

Itt vagy tehát regényes estve, melly a költészek és babonaüzők képzelgésének uj szárnyakat fűz, és őket az éjnek sötét birodalmába büvöli. Légy nekem, nem regényirónak is, idvez, mint jelképe éltem utolsó estéjének. Irói lámpám mellett im áldozok emlékezetednek.

Második Sylvester római pápa, Némethon fia, csekély sorsu szüléktől vette származását, családi népnevén Gerbert. Hogy ez alacsony sorsból, az egyházi pálya legfelsőbb polczára magát felküzdötte, ahhoz bizony nem mindennapi tálentom, tudomány, erény és szerencse kivántatott, ekkor neki két versenytársa is levén.

Őróla a történelem merőn józan életképeket nyújt. Az a legenda, melly annyi sok csudálatost tartalmaz és mellyen az ezen éji babonáskodás épül, – nem e második Sylvesterre értelmezendő.

Ő igen magas életkornak is örvendett és mint pápa, már csak négy évig élt, 999–1003. de e négy év hozta a keresztyénség első évezredének betelését, a világtörténelemben elhirhedett chiliazmust és magyar nemzetünk első királyára a koronát.

Ő neki sikerült, az egy időben felmerült három pápa közül, Rómában székelhetni; és igy ő állott élén az egyház-kormánynak ama válságos év folytán, midőn a keresztyén hivek, roszul értett Szentirás (Jelen. 20, 4.) és egy átalánosan elterjedt jóslat szerint, – az első évezred beteltével, a Krisztusnak látható visszajövését, uj országának felállitását, az abban uralkodandó kegyeseknek feltámadását és az ezekkel járó itélet napját várták, – leirhatlan szorongató félelmek között. Az ezredik ujév aztán el is következvén, napjait a keresztyének részint semmittevésben, részint kicsapongásokban, tivornyázásban, részint éjjeli nappali imádkozásokban bőjtölésekben töltötték el. Irattak minden helységben a végrendeletek, tétettek a sok kegyes alapitványok papoknak, zárdáknak, szegényeknek. Soha annyi zarándok nem tódult a szent földre, Rómába és más főbucsuhelyekre, – mint ez évben, – a hivek ott akarván megérni a boldog elváltozást az uj Krisztusi országra. Ábrándozó és mennyből esett levelekkel népet ámitó kalandor bölcsész is soha annyi nem zavarta az elméket, mint e szörnyü évben. Feljött végre a 365-dik nap is, és el is mult szerencsésen, minden nagy változás nélkül, égen földön; és a csillagok járdaltak örök pályajukon csendesen, mint azelőtt. De a hinni most sem szünő nép megtoldta a várást még 3 nappal; és csak mikor ezek is elmultak, semmi változást sem hozva, akkor tértek vissza szokott világi dolgaikra. A hivekkel együtt életben maradt II. Sylvester is, és örvendezett.

De ő küldötte a magyarok első királyának fejére a koronát, e nemzetet méltónak találván arra, hogy királysággá magasittassék, és hogy neki is koronás fejedelme legyen. E korona maig megvan, és szigoruan őriztetik. Megvan pedig vele együtt és él a magyar népfaj is, nemzetiségének huzamosan sok szép életjeleit adván, mint el nem enyészhető soha.

Végre Sylvester van állitva a szentek lajstromán a polgári évnek őrizőül, és legvégül, mint azt bezáró. Ő áll az egymásután muló jövő évszakoknak sorompóján. És itt szemeimet naptáram felé forditom, melly mindig órám alatt függ a falon, – mint két jelképeire lefolydogáló napjaimnak s óráimnak; – azt szegéről leveszem és gondolkodom, hogy ez évhez hasonló év mikor fogna fordulni ismét. De eszembe jut a párisi hires csillagásznak, Aragonak számitása, hogy év és naptár, – mindenben illy csillagjárással s illy belalakban, – nem fordul vissza előbb, mint 90 millió 900900 év mulva, azaz, tehát soha napján. És igy az idők tengerébe már besülyedt évezredekhez az 1857-dik évet is békével elbocsátom, lámpámat kioltom, naptáramat elteszem és tőle örökre bucsut veszek.*

Edvi Illés Pál.
(Vasárnapi újság 1857.dec)


BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁNOK MINDENKINEK!


2010. december 28., kedd

régi adventi naptárunk


Nagy boldogság ért ma. Édesanyáméknál kerestük cukrász dédapám receptkönyvét és az egyik fiókban ráleltünk a gyerekkori adventi naptárunkra. Nővéremmel mindketten ujjongani kezdtünk, mert évek óta nem találtuk. Édesanyám nagyon féltve őrizte, több réteg papír közé rejtette, ezért volt nehéz rátalálni. Igaz elmúlt már karácsony, de azt hiszem mostsem késő megmutatnom. 
A Jászol becsukva

Majdnem 40 éves ez a szépség. Édesanyámnak volt egy nagyon kedves idős barátnője, akit az ünnepek előtt meglátogattunk mindig. A rokonai Bécsben éltek, szebbnél szebb ajándékokkal látták el ünnepekkor. Tőle kaptuk ezt a szép adventi naptárt is. Nosztalgiával emlékszem vissza a lakására, tátott szájjal nézelődtem nála. Ott láttam először hatalmas hógömböt, benne egy varázslatos várossal. Igaz picike voltam, lehet ezért tünt hatalmasnak, de az idő múlásával most is így emlékszem rá. Sajnos a Drága néni már nincs közöttünk, de nem telik el úgy az ünnep, hogy ne emlékeznénk Rá.

Nyitott állapotában lehet mindennap egy ablakát kinyitni, melyek mögött egy egy szép képet találni.
A képekre klikkelve nagyban jobban élvezhetőek a képek!




Vitrin díszítés

Egy kis díszítés Boróka boltos szaloncukorral és csillaggal.
Nagyon jól mutat a vitrinem ajtaján. Aki ügyes könnyen elkészítheti őket. Nekem nem volt  időm varrogatásra, idén nagyon sokat dolgoztam, így örülök, hogy rájuk találtam.


2010. december 27., hétfő

Karácsonyi manócskák

Nálunk élnek ám karácsonyi manók is!

Rengeteg apróságunk van, többek között ez a két kis karácsonyi manó is, akik ilyenkor ünnep idején kerülnek elő. Már nem tudom honnan is kerültek hozzánk,de kedveljük őket.



A manó pudingja

Manónyi fakanalam keveri a pudingot,
Manónyi orrocskám élvezi az illatát,
Manónyi tálacskám várja már
Hogy megteljen
Manónyi pocakomba kanállal betömjem.

Lárifári – de jó enni,
Manó legyek, ha értem a dolgot,
Lárifári – de jó lenni,
manóként imádni a pudingot.

Megtelt a pocak, mint a hegy,
Se előre, se hátra nem megy.
A lábam zsibbadt, a karom lóg ott,
Nem bírja a fazéknyi pudingot.

Kellett nekem ennyit enni,
Kellett hát,
Megenném a világ összes
pudingját.

Lárifári – de jó enni,
Manó legyek, ha értem a dolgot,
Lárifári – de jó lenni,
Csutkaként imádni a pudingot.

                                                      Zalaba Zsuzsa


2010. december 25., szombat

Boldog ünnepeket!



Áldott karácsonyi ünnepeket kívánok minden blogolvasómnak és minden idetévedt olvasónak!

2010. december 18., szombat

Készülődés

Most csomagolgatom 3 idős nagyon kedves rokonomnak a karácsonyi ajándékát. Minden évben meglepem őket egy kis csomaggal. Messze laknak, postán küldöm el, remélem hétfőn feladva még időben odaér az ünnepekre. 

(A képek picit tompák, elnézést érte, de lámpafényben nem tudok fotózni.:-(  )




2010. december 16., csütörtök

fémdobozok és csokoládé

Nagyon tetszenek a szép fémdobozok. Én is gyüjtögetem őket, ezekből most megmutatom két kedvencemet.
Az egyik egy egyszerű szögletes doboz, főképpen a régi kép kedves a számomra.

A másik doboz minden tekintetben nagy kedvenc. A formája, a mintája és egyszerűen úgy ahogy elkészítették. Ebben a dobozkában vaníliás cukrot tartok. Én a vaníliás cukrot úgy készítem, hogy veszek bourbon vaníliás cukrot, és cukorral összedarálom. Gazdaságosabb sokkal mintha a tasakos vaníláscukrot öntenénk a süteményekbe. 


 A végén pedig egy kis kedveskedés a csokoládéimádóknak :-)
Belga praliné. Nem csak mutatós, de rendkívül finom is!


Mindenkinek gyönyörű napot kívánok!


2010. december 5., vasárnap

Az üveg és a hölgy


Szeretem a szép üvegeket és a szobrokat is.
Az üvegcse a Boróka Otthonboltból való és a gyönyörű hölgy pedig Rakmányi Ernő művész úr alkotása.



Advent második vasárnapja van


Zihál a szél s megfagy a sóhaj,
a felhő fenn hajó raj.

Könyörtelen, vad téli éjjel,
az út a messzeségbe vész el.

De lángruhában száll az angyal
s lila sugárral gyúl a hajnal.

Adventi hajnal, zeng és árad
a lélekből a tiszta bánat.

S a vágy zokog és zsolozsmázik
s harsog az Isten trónusáig.

Sikolt a könnyes antifóna,
hogy jöjjön a szépséges óra,

harmatozza az Úr, az áldott,
a békét és az igazságot.

Táruljon ki a Menny, a fénydús
s szülessék meg a drága Jézus.
                                                              
                                          Ölbey Irén -Adventi hajnal


2010. december 2., csütörtök

Mikulásváró csizma

Végre elkezdődött az év utolsó hónapja amit nagyon szeretek. A hó is hozzátett hogy a kedvem igazán megjöjjön.
Mikor a gyerekeim kicsik voltak mindkettőnek készítettem egy Mikulást váró csizmát. Szandra lányomé mostmár igencsak felújításra vár, de Gabikáét meg tudom mutatni.



Az egész csizma díszítése keresztöltéssel készült. A hátulja vörös bársonyanyagból. A mintáját is szerettem volna közreadni, de sajnos nagyon elévült, sok része hiányzik már. :-(


Kerti szerszám keretben

Itt az ősz és a kertben nyaralt szobanövényeket pakolászom befelé a teleltetőbe. Itt tartom azokat a  tárgyaimat is amik felújításra várna...