Mindenkinek vannak kedvenc tárgyai, egyikünk másikunk kimondottan gyűjtögetős típus.Vagyunk egy páran akik szeretjük a régi tárgyakat is. Természetesen én is ezekbe a csoportokba sorolnám magamat. Hogy milyen apróságokkal élem nap mint nap itthon az életemet, ez majd kiderül ebből a blogból.
2010. november 28., vasárnap
2010. november 27., szombat
Sarokban
Megmutatom lakásunk egy kis sötét sarkát, amit sajnos fotózni sem nagyon tudok.
Szeretem a kerámiákat, agyagszobrokat. Ebben a sarokban kis sarokpolcon kedvenc agyagtárgyaim laknak.
Középen az 1 méteres kis torony nemcsak dísz, hanem lámpa is egyben. Nagy világítást nem ad, sejtelmes fény szűrődik ki az ablakain.
Szeretem a kerámiákat, agyagszobrokat. Ebben a sarokban kis sarokpolcon kedvenc agyagtárgyaim laknak.
Középen az 1 méteres kis torony nemcsak dísz, hanem lámpa is egyben. Nagy világítást nem ad, sejtelmes fény szűrődik ki az ablakain.
2010. november 19., péntek
Nagymama órája
Ez a szép óra még Nagymamámé volt. Sok mindent látott és hallott. A háborúban anyagba csavarva eldugva vészelte át a nehéz időket. Kissé megkopott már, Nagymamám rituálisan húzta fel mindig a kis kulcsával és fél óránként-óránként kongatással jelezte az időt. Mostmár drága Keresztszüleim őrzik, felújíttatták és az ő lakásukat díszíti. De akárki őrizheti is, nekem mindig csak Nagymamám órája marad....
áll a szekrényünk tetején,
szálló korok bölcs bámulója
közönyösen tekint felém.
Aranycirádás, pici tükrén
még mosolyog a rég letűnt fény,
de már nem úgy, mint hajdanán,
mert ő ütötte el az éjfélt,
mikor meghalt a szépanyám,
fehér, mosolygó szépanyám.
Már nem vakít ragyogva többet
a sápadt alt-Wien-porcelán,
parókás, farsangos időknek
parfümjét leheli reám.
Nehéz, tömjénes, cukros illat,
a lelkemig fáj, szívemig hat,
s a múltat visszaálmodom,
hogy ez aranyló óra mellett
az apám játszott egykoron,
apám nevetgélt egykoron.
Ha künn az alkony álmokat hív,
cseng-bong a titkos, méla hang,
és babonásan átmorajlik
a dallamos üvegharang.
A zúgó ércgyűrűn fölébred
valami szunnyadó kisértet,
s szellem-szaván dalol, dalol,
mint hogyha egy halk, bánatos hang
beszélne a sírok alól,
felelne a sírok alól.
A régi óra egyre jár csak,
mint egy tipegő nénike,
köröttem árnyak, éji árnyak,
szemem könny és köd lepi be,
mert félve sejtem, érzem-érzem,
hogy elsápadnak majd egy éjen
az apró arany-angyalok,
s ez óra veri el az éjfélt,
ha majd egy éjjel meghalok,
ha egyszer én is meghalok.
Kosztolányi Dezső
2010. november 10., szerda
Fakalitka
A munkahelyemtől hazafelé a Boróka Otthonboltnál vezet el az utam. Pénteken korábban végzek, ilyenkor sosem hagyom ki, hogy Gabihoz be ne nézzek. Aki budapesti, vagy Budapesten jár és a XI. kerületben jár, ne hagyja ki a Szabolcska M.utcában ezt a kedves boltot.
Egyébként internetes áruházuk is beindult
A múlt héten mikor beléptem, az eladópultnál Gabi mellett vettem észre egy fakalitkát rendkívül kedvező áron. Azonnal beleszerettem és hazahoztam. Mivel madarat nem tartok, egyenlőre még nem találtam meg a lakóját. Valószínűleg csüngő növény fog belekerülni.
Ugye milyen kedves?
Egyébként internetes áruházuk is beindult
A múlt héten mikor beléptem, az eladópultnál Gabi mellett vettem észre egy fakalitkát rendkívül kedvező áron. Azonnal beleszerettem és hazahoztam. Mivel madarat nem tartok, egyenlőre még nem találtam meg a lakóját. Valószínűleg csüngő növény fog belekerülni.
Ugye milyen kedves?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Kerti szerszám keretben
Itt az ősz és a kertben nyaralt szobanövényeket pakolászom befelé a teleltetőbe. Itt tartom azokat a tárgyaimat is amik felújításra várna...
-
Egy hete fedeztem fel egy oldalt, ahol szép kerti kiegészítőket lehet kapni. Külföldi kertes újságokban lehet látni, hogy mennyire sokan ke...
-
Nagyon beleszerettem Tilda anyagaiba. Akik varrogatnak mind ismerik szerintem. Nem olcsóak, de szépek. Egy szép színkombinációt rendeltem e...