2010. november 19., péntek

Nagymama órája

Ez a szép óra még Nagymamámé volt. Sok mindent látott és hallott. A háborúban anyagba csavarva eldugva vészelte át a nehéz időket. Kissé megkopott már, Nagymamám rituálisan húzta fel mindig a kis kulcsával és fél óránként-óránként kongatással jelezte az időt. Mostmár drága Keresztszüleim őrzik, felújíttatták és az ő lakásukat díszíti. De akárki őrizheti is, nekem mindig csak Nagymamám órája marad....






Ódon, ónémet, cifra óra
áll a szekrényünk tetején,
szálló korok bölcs bámulója
közönyösen tekint felém.
Aranycirádás, pici tükrén
még mosolyog a rég letűnt fény,
de már nem úgy, mint hajdanán,
mert ő ütötte el az éjfélt,
mikor meghalt a szépanyám,
fehér, mosolygó szépanyám.
Már nem vakít ragyogva többet
a sápadt alt-Wien-porcelán,
parókás, farsangos időknek
parfümjét leheli reám.
Nehéz, tömjénes, cukros illat,
a lelkemig fáj, szívemig hat,
s a múltat visszaálmodom,
hogy ez aranyló óra mellett
az apám játszott egykoron,
apám nevetgélt egykoron.
Ha künn az alkony álmokat hív,
cseng-bong a titkos, méla hang,
és babonásan átmorajlik
a dallamos üvegharang.
A zúgó ércgyűrűn fölébred
valami szunnyadó kisértet,
s szellem-szaván dalol, dalol,
mint hogyha egy halk, bánatos hang
beszélne a sírok alól,
felelne a sírok alól.
A régi óra egyre jár csak,
mint egy tipegő nénike,
köröttem árnyak, éji árnyak,
szemem könny és köd lepi be,
mert félve sejtem, érzem-érzem,
hogy elsápadnak majd egy éjen
az apró arany-angyalok,
s ez óra veri el az éjfélt,
ha majd egy éjjel meghalok,
ha egyszer én is meghalok.
Kosztolányi Dezső

2 megjegyzés:

m írta...

Nagyon szép óra, főleg, ha emlékek is kötnek hozzá. KÜlönösen a teteje tetszik, a kis csúcsdíszekkel.

3Gracia írta...

szia Pepi, gyönyörű óra, nem csodálom, hogy ilyen fontos Neked, ha a nagymamádra emlékeztet... Én is imádom a hangjukat, ahogy kongatnak!