Csak egy fa lenne?

Próbáltam egy kis rendet rakni a számítógépemen, meg kell hagyni nagy sikerrel nem jártam, eszméletlen mennyi mindent sikerült öszegyüjtögetnem.:-) Pakolászás közben találtam ezt fényképet. Talán 2 éve készült... Igaz semmi köze a csetreszekhez és apróságokhoz, de még a régiségekhez sem. Azért ha kíváncsiak vagytok , klikkeljetek rá bátran, nagyban lehet látni akkor és fejtsétek meg ki rejtőzik a levélzetben :-)

Lekváros minibödön

Igaz ezt a szépséget nem most vásároltam, de mielőtt elajándékozom, szeretném volna megmutatni mindenképpen. Ez egy dzsemmes kínáló mini bödön, ilyet még sosem láttam, egyből megtetszett mikor megpillantottam a kirakatban. Egyből édesanyám barátnője jutott eszembe, akinek olyan jópofa kis bolondos konyhája, feltétlen meg kell lepnem egy ilyennel. Úgy volt hogy Karácsony időszakában el tudok jutni hozzá, de sajnos folyamatosan betegeskedtünk családommal, így hanyagoltam a látogatásokat, nehogy valami fertőzést adjak tovább.De a közeljövőben egész biztosan megkapja majd, remélem neki is tetszeni fog.



A papírköntös csak díszítés, a kép kedvéért nem bontottam le róla, azt hiszem így sem takar sokat az eprecskékből, meggyekből és egyéb gyümölcsökből. Az egész kb. 10 cm magas, a reggeli teríték hasznos dísze lehet. Egy család reggeli lekvármennyisége szerintem belefér. És aki nem szereti a lekvárt annyira, talán az is kedvet kap egy kis kóstolóra . A szép részleteket is megmutatom.



A fedele gombján és a hozzávaló kiskanálon is virít egy apró eper.

Nálam telitalálat! Azt hiszem magamat is meglepem egy ilyennel, amíg nem késő.:-)

régi fotóalbum

Van egy kedves kolléganőm, Andika, akivel hasonló az érdeklődésünk. Ő is megszállottan évek óta kutatja családja múltát és még nekem a régi könyvek gyűjtése a szenvedélyem, neki a régi fényképek gyűjtése. Régóta gyűjti őket, folyamatosan vásárol újabbakat, albumokat, különlegességeket. Már azon gondolkodtunk, hogy ebből a hatalmas gyűjteményéből egyszer valami kiállítást is össze lehetne hozni. Nemrég vásárolt egy régi fényképalbumot, amit én kaptam most meg a hétvégére, mert én szoktam a régi fotóit bescennelgetni és tárolni ilyen formában. Utána restaurátorhoz fog kerülni, mert szegényt az idő vasfoga eléggé megrágta már. Nem tudtam kihagyni, hogyha egyszer már hozzám került, ne tegyem közszemlére. Hát akkor lapozzunk bele....





A képek legtöbbje az 1800-as évek végén készült.
Egyet emelek ki közülük, nekem ez tetszett meg a legjobban.

Az összes képet mind nem tudom megmutatni, de egy pár képet azért összeszedtem.



Nemcsak a fényképeket, hanem a hátoldalukat is érdemes megcsodálni. Az akkori fotográfusok reklámjai általában szerepelnek rajtuk. Nagyon szemrevalóak úgy gondolom!

money,money,money

Édesapám a Magyar televízióban operatőr volt sok sok évig, a Magyar Televízió Híradónál dolgozott. Minden este ültünk testvéremmel és vártuk az esti Híradót, figyeltük mikor írják ki melyik riportot filmezte Édesapám. Most biztos mérges lenne rám, ha olvasná, hogy Róla írok, mert nagyon nem szereti a nyilvánosságot. De azt hiszem nem árulom el neki. :-) Szóval ő munkájából adódóan sokat járt külföldön, ami ugye a szocializmusban nagy kiváltságnak számított. Én ennyi helyre azt hiszem sosem fogok eljutni....

Az utakról hazajövet mindig a visszahozott valutáit eltette, szerette minnél többfélére beváltani , hogy ne egyfajta pénz maradjon emlékbe. Én jó múltkorában egy látogatásomkor kértem hogy szedegesse elő őket, és sikerült tőle azokból amikből több is volt egyet-egyet elkunyiznom. Úgyhogy most már én is őrzök belőlük, valószínűleg üveglap alá kerülnek majd be valamelyik bútordarab tetejére. Mutatok egyet-kettőt, mert szerintem olyan szépek.

Lengyelország

Finnország



Csehszlovákia



Nigéria



Kuwait



Német Demokratikus Köztársaság



Ciprus

aki mindig lenéz rám

A blog címéből kiderülhetett, hogy több mindent gyüjtögetek. Egy időben facicák iránti lelkesedés fűtött. Az első facicákat én vettem magamnak, aztán elkezdtek mások is meglepni mindenféle alkalommal egy egy újabb darabbal. Van amelyik be kell valljam nem igazán tetszik, túl giccsesnek tartom, de vannak kimondott kedvenceim is.



Ő az egyik, akit Gabika lányomtól kaptam egyik születésnapomra. Egerben járt, onnan hozta ezt a jópofa facicát. A hálószobánkban van egy hosszú gardrobszekrény, annak a tetejéről néz le rám.
Most azért levettem onnan egy kicsit, hogy meg tudjam mutatni teljes valójában :-)



Nagyon tetszik, hogy mindig olyan ugrásra készen lesben áll.

kertész napló Marjolein Bastin módra

Már pár napja megvettem ezt a remek kis könyvet, de nem mertem bemutatni, mert kettővel több példányt is rendeltem belőle, kettő, szintén kert őrült barátnőmnek, akik az ország két különböző pontján élnek. Tudták hogy kapnak valami ajándékot és féltem ha felteszem, esetleg belesnek a blogomba és akkor füstbe ment terv lesz az ajándékozásomból.
De milyen könyvecskéről van is szó? Nagyon szeretem Marjolein Bastin illusztrációit, ha sikerül megtalálnom, akkor valahova el van téve egy régi hímzésem, aminek a főszereplőjének szintén Ő a "szülőanyja".



Ezt a kis könyvet a kertbarátoknak hozta létre, inkább nem is könyv hanem napló lesz belőle. Feljegyezhetjük benne személyes gondolatainkat, kedvenc idézeteinket. A szép rajzok már megvannak és mi tölthetjük meg gondolatainkkal, létrehozva így egy gyönyörű kerti emlékkönyvet. Nagyon örülök, hogy ráakadtam és hogy Magyarországon is megrendelhető már.

Lufis kislányok

Tegnap este pakolásztam és ez a kis keresztszemes kép akadt a kezembe. Kb. 13 éve hímezhettem. Szerettem volna a mintáját is közreadni, de sajnos mikor előszedtem akkor láttam, hogy annyira elvékonyodott a papír, hogy egy része le is szakadt....

Elmúlt....

Nálunk ha úgy tetszik, ma ért véget Karácsony. Nagyon szeretjük a feldíszített fát, mindig soká szedjük le. Jó érzés esténként csak a fenyő világítása mellett üldögélni, hiába már 1 hónapja volt az ünnep, de hangulat addig megmarad amíg a fa áll.
Úgyhogy leszedtük a díszeket, elcsomagoltam, egy év múlva újra előkerül majd minden....

nyári barkácsterv

Most pakolásztam sorjába a Csodakert újságjaimat, azt hiszem a megjelenése óta gyüjtögetem. Ilyenkor télen meg főként jó szolgálatot tesznek, mert az ember csak tervezget és álmodozik, miféle új dologgal dobhatná fel a következő szezonra a kertjét. Én a 2010. januári számban láttam egy szépet, amiről úgy érzem nekem ezt meg kell valósítanom. Szerintem másoknak is tetszeni fog. A virágos madáretető.



Csak amit nem értek....Azt írja:
Nem kell sok minden a zöldellő madárházikóhoz: kartontető, moha, néhány kövirózsa és természetesen türelem.
Ebből a kartontető ami számomra érthetetlen.... De meg kell hagyni, az összkép nagyon tetszik. Na, ez most első látásra szerelem.

hétvége

Ez a kép a lakásom egyik szobasarkában készült. A vázában a nyáron szedett saját hortenziák .
Itt sajnos nagyon kevés a fény, úgyhogy nappal is halogénvilágítás ég ha itthon vagyunk.
Ezzel a képpel kívánok jó pihenést mindenkinek a hétvégére.

Emlékül Franciskának...

Nagymamám emlékkönyvét már több helyen megmutattam az interneten, de hátha valaki nem látta még és szívesen megnézné. Nagymamám már nem él sajnos, így én lettem az emlékei őrzője...



Itt meg lehet nézni még pár oldalt.

És egy dal a képekhez, amit nagymamám annyira szeretett...