2010. január 22., péntek

Emlékül Franciskának...



Nagymamám emlékkönyvét már több helyen megmutattam az interneten, de hátha valaki nem látta még és szívesen megnézné. Nagymamám már nem él sajnos, így én lettem az emlékei őrzője...



Itt meg lehet nézni még pár oldalt.

És egy dal a képekhez, amit nagymamám annyira szeretett...



5 megjegyzés:

bolyet írta...

Kedves Pepi!
Az emlékkönyv csodálatos és nagyon megható!Én most újra megerősítést myertem, hogy az élet egy csoda és minden apróságnak örülni kell...és észrevenni...mindent!Köszönöm,Timi

3Gracia írta...

Pepi, ez gyönyörű!!!! Nagymamád festette azokat a gyönyörű virágokat? Csodálatosak!!! Ez egy igazi kincs!!!

Pepi írta...

Kedves Bolyet!
Örülök, hogy tudtam olyat mutatni ami megérintette a lelkedet.

Pepi írta...

Szia Gabi!
Ez nagymamám emlékkönyve, a barátai rajzolták és írták. 18 éves kora körül lettek a bejegyzések, gondolom osztálytársaktól.Elgondolkoztató azért az, hogy abban az időben mindenki ilyen szépen írt és rajzolt? Némelyik rajz művészi teljesen....

bolyet írta...

Engem az -utolsó- Balogh István rajza nagyon megfogott!Azt hiszem néha megmerítkezem majd e szépségekben!Sok ilyen csodát kérünk még...!